Barion Pixel A kezdetek- avagy hogyan váltam állatbolonddá! | Jekkel Gabi

A kezdetek- avagy hogyan váltam állatbolonddá!

Már kisgyermek koromban megmutatkozott állatszeretetem. Ez először óvodás koromban jelentkezett, amikor is előszeretettel megugattam a kertes házak kerítéseinél álló kutyákat. Nagy legény lévén bátran tehettem ezt, hisz védve éreztem magam. Csak anyukám homlokáról patakzott a veríték, amikor egy már szívroham előtt álló 120 kg-os „kiskutyát” békülésem jeléül meg akartam simogatni.


Miután „tudatomra” ébredtem az emlékeim előjöttek, így jött a félek a kutyáktól korszakom. persze szigorúan csak a kertvárosi saját területüket védő ebek iránt. Mire elemibe kerültem már felülkerekedett rajtam az állatok utáni vágy. Ez pedig végigkísérte az életemet. Lépten nyomon beléjük botlottam.


Életem egyik első könyve, ami már nem a királylányokról és szőke hercegekről szólt, Gerald Durrell egy régi megkopott kötete volt. Faltam a sorait és elhatározta, hogy egyszer nekem is lesz állatkertem. Nem túl módos család lévén (ellenben a híres természettudóssal) erre a mai napig nem került sor… Ennek ellenére anyukám mosolyogva fogadták az ötletem, elkönyvelte, hogy gyermeki bohóság, amiről beszélek, de akkor még nem tudta, hogy szerzeményeim lassan benépesítik otthonunkat.


Teltek az évek és anyukám látva, elfelejtettem az ötletem talán megkönnyebbült, de ekkor előálltam az ötlettel, hogy szeretnék valamilyen kézzelfogható állatot is a lakásba.


Halaim természetesen emberemlékezet óta voltak, mint minden kisgyereknek. Csinosítottam az akváriumukat, de sajnos próbálkozásaim nem jártak sikerrel. Szép tengeri hátteret illesztettem mögéjük, de ijedtségük (már ha egy hal tud ijedt lenni) szinte hasította a vizet. Mikor pedig egy folyóparti séta után folyami kagylóval emeltem az akvárium fényét inkább a halált választották. Mind a kagyló, mind pedig a halaim feladták a nagy gondoskodást.


Anyukám természetesen tompította a sokkhatást és lassan bérletet váltva a kisállatboltban, hoztak egy újabb adag guppit, megfejelve egy-két szép és mutatós húsevő halacskával, amit az eladó javasolt. Így nemsokára különös fogyatkozó guppiállományom ismét cselekvésre késztetett.


Mivel a halaimmal nem tudtam személyes kontaktusba kerülni, csak amikor a maradványaikat halásztam, így anyukám meglepett (a kisállatboltos ajánlására) két icipici ékszerteknőssel.


Azt hiszem, itt indultam el lefelé a lejtőn..:)

Oszd meg a véleményed

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .