Barion Pixel Így változik meg a világnézetünk! | Jekkel Gabi

Így változik meg a világnézetünk!

Peti boldogan szaladt be a Kék csoportba. Bár mág csak hat éves volt, mégis szeretett óvodába járni. A zajok, az illatok és persze a többi gyerek mindennél többet ért a hétköznapokban. Különösen Julika. Az a hosszú szőke hajú kislány, akinek fitos kis orrán csodálatos rózsaszín szemüveg ült. Őmiatta volt igazán szép az óvoda. Peti titkon puszit nyomott a kislány arcára úgy, ahogyan azt apa szokta otthon anyának.

Az óvodában minden szép volt, a közös játékok, az udvaron a fogócska. Legjobban mégis rajzolni szeretett Peti, hiszen akkor igazán az álmaiban lehetett. Olyan világot képzeld és rajzolt le magának, ahol majd élni szeretne. Rajzaiban voltak hősök, kisállatok, dinoszauruszok, beszélő vonatok és persze sok esetben Julika is.

Egyik nap Ági néni maga köré terelte a kicsiket. Mindegyikükre kis piros kötényt rakott, majd megkérte őket, hogy üljenek le a kis asztalokhoz. Peti ekkor már tudta, hogy valami nagyon érdekes dolog következik. Ági néni minden asztalra tett egy vízzel teli poharat. A gyerekek elé hófehér papírlapot helyezett. Az asztalok közepére pedig egy marék ecset és persze az elmaradhatatlan vízfesték került. Peti hihetetlen izgalomba jött. Újra rajzolhatott, ráadásul ecsettel. Imádta a festékeket, ahogyan a színek a papíron összefolytak, ezzel pedig egy újabb világképet hoztak létre akaratán kívül. De azok is mind egyöntetűen szépek voltak a kisfiú számára.

  • Ma házikót fogunk festeni, de annyiban lesz más a mai munkánk – kezdte Ági néni – hogy én is lefestem a házat ide egy papírra. A munka végén mindannyian megmutatjuk, mit készítettünk.

A gyerekek – és Ági néni is – serényen dolgozni kezdtek. Peti papírján villámgyorsan kirajzolódott egy narancssárga tökház, melynek a tetejét háztetővel díszített. A cserepek lilák voltak, a kémény pedig zöld. Az ablakokban virágok.

Miután mindenki elkészült, felemelték a papírokat. Ági néni fehér falú piros tetejű házikót rajzolt, míg a gyerekek többsége- Petit kivéve – szintén az otthoni házukat festette le. Ági néni Peti asztalához lépett, megsimogatta a kisfiú fejét.

  • Látod Peti, a házak ilyenek, mint amilyet a többiek rajzoltak. Szépen festettél, de a valóságban ilyen nincs. Próbáld meg még egyszer – kérte Ági néni és letett elé egy újabb hófehér papírlapot.

Peti kicsit elszontyolodott. Szerinte az ő házikója sokkal szebb volt, mint a többieké. Azért újra elkezdett festeni. A második kép, már semmiben sem különbözött a többiekétől. Petinek nem is tetszett, de Ági néni megdicsérte.

Másnap Peti ismét boldogan lépett be a csoportba. Tudta, hogy mostantól minden nap készülni fognak már az iskolára- amit szintén nagyon várt már. Ági néni pedig nem sokkal a reggeli után újra összehívta a kicsiket.

  • Ma gyurmázni fogunk – mondta

Peti majd kiugrott a bőréből. Hiszen imádta ezt a feladatot is. Korábban is sokat gyurmáztak már az óvodában. A fejében már el is képzelte, hogyan fog kék színű kígyót vagy éppen lila kisautót formázni a tenyerében.

  • Viszont most én mutatom és mondom meg, hogy mit csináljatok – szakította félbe a kisfiú álmodozását Ági néni

Az óvónő ekkor a kezében lévő gyurmából egy poharat formált. Peti elkomorodott. Ekkor ismerte fel, hogy ezekután már mindig azt kell csinálnia, amit mondanak neki. A kék színű kígyó és a lila kisautó pedig már csak az álmaiban létezhet ezután.

Oszd meg a véleményed

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .