Kacor király nagy útja

Kisiskolás koromban szinte mindennapos jelenség volt, hogy lelenc kiscicával tértem haza az iskolából. Ezért nem csoda, ha bevett szokássá vált nálunk, hogy motozás nélkül már nem engedtek be a lakásba, mert szüleim tudták, hogy a halk nyávogás nem a szomszédból, hanem a táskámból vagy a kabátom alól szól. Igaz ezek a cicák nem lettek állandó lakóink, egy kis egészségügyi helyreállítás után új gazdihoz költöztek.

Az a nap is úgy indult, ahogy a többi. Hazafelé tartottam az iskolából, mikor egy kis vörös cirmos dörgölőzni kezdett a lábamhoz. Persze nekem ennyi elég is volt. Láttam, hogy koszos és elesett, hát a kabátom alá tettem. Szerencsére hazaérvén láttam, hogy anyukám még nincs otthon így gondoltam kicsit helyrehozom a cicát a nagy bemutató előtt. Megfürdettem, megfésültem, ami neki láthatólag nagyobb sokkot okozott neki, mint az eddigi utcán töltött hetei.

 Miután jónak ítéltem meg a külsejét, merészen felhívtam anyukámat a munkahelyén „ cseppenként” adagolva be az új jövevényt. Anyu – aki alaptermészetét tekintve rajong a macskákért – fülsiketítő ellenkezésbe kezdett és közölte, mire hazaér, macska ne legyen. Persze mire hazaért macska volt. Épp elégedetten szunyókált összegömbölyödve a szőnyegen. Én, anyu és a macska között álltam és már védelmi beszédemet fogalmaztam, amikor egy kis mosolyt véltem felfedezni anyu komoly arcán, majd jött a kijelentés.

  • Jó, két napig maradhat, aztán oda viszed vissza, ahol találtad.

Nyert ügyem volt. Így kezdődött Kacor király pályafutása.

Természetesen a macska két nap múlva is maradt, sőt hónapok teltek el első megjelenése óta. Kacor időközben kiscicából bakfis kandúrrá cseperedett és mindenkit magával ragadott ellenálhatatlan bájával. Házimacska révén, s mivel élete első pár hetét szabadban töltötte, nem tudtuk benti cicává tenni, de nem is akartuk megfosztani a „felségterületétől”.

  Így Kacor minden nap a környező utcákat járta és egyre jobban kitágította territóiumát. Lassan az egész városrész kegyeltje lett. Napjai mozgalmasan teltek. A reggeli ébredés és kiadó reggeli után önállósította magát és elhagyta a lakást. Ezután méltóságteljesen végigjárta a szomszédos játszótereket, majd belevetette magát a város forgatagába. Bevett útvonala volt. Fejét felszegve komótosan átballagott az autóúton, kialakítva ezzel a reggeli dugót. Kacort azonban ismerték az autósok is, tudták, hogy korán reggel átsétál az úton. Kivárták míg őfelsége átér. Ha netán nem környékbeli utazóval akadt dolga, aki érthetetlen módon rádudált, hogy ezzel gyorsítsa az átkelését akkor megállt méltóságteljesen ránézett szeme villámokat szórt, míg a volán mellett ülő szinte meghunyászkodva bocsánatáért esedezett.

 Az autóúton átérve elindult újdonsült barátai felé. Vagyis első útja a közeli bankba vezetett. Itt külön székecskéje és tálkája volt. Előszeretettel reggelizett – immár másodszor – a bank biztonsági őrével. Majd lefeküdt az ügyfeleknek fenntartott egyik székre. Miután kialudta magát – csoda, hogy számlát soha sem nyitott magának – tovább ballagott a szomszédos kozmetika felé. Ott csak futó vendég volt. Végigjárta a termeket, függönyök mögé, titkos helyekre nézett be, ahová még a kliensek barátai sem nagyon merészkedtek. Majd jött az élelmiszerbolt, a zöldséges egy kis pihenés a szoláriumban végül az állatboltban fejezte be a portyát. Ott végig feküdt a pulton, megkapta a jutalomfalatkáját és szunyókált délutánig.

  Amikor lejárt a „munkaideje”, hazaindulás előtt végig járta ismét az ismerősöket, kollégákat, majd hazajött vacsorázni. Hihetetlen népszerűségnek örvendett. Mindenki ismerte és szerette.

 Kivéve a szomszédunkat. Kacor rendszeresen az autója tetején szunyókált a portyái szüneteiben, ezt nem szívlelte az autó tulajdonosa. Olyan mértékben, hogy egyik délután Kacor nem jött haza a portyáról.

 Az egész környék őt kereste. Hirdetések jelentek meg az újságban, rádióban. Mindenki vigasztalhatatlan volt. A boltokból hiányzott a cég „reklámja”. Teltek a hetek a hónapok, lassan kezdtük megszokni a „hiányát”.

 Én időközben egyetemre mentem és elköltöztem otthonról, így aggasztani kezdett, anyukám bánata a drága 2 napig maradhat macska után. Gondoltam, hogy szerzek egy hasonló kiscicát úgyis közelgett a névnapja. Bár eszembe jutottak a régi harcok a macskák hazahozatalával, ezért kicsit elnappoltam a macska beszerzést.

  Épp egy hétvégémet töltöttem otthon, mikor észrevettem furcsa viselkedését. Feltűnően sokat járt a ház mögötti kertecskébe. Gyakran kis tálakkal felfegyverkezve. Végül gyanúm beigazolódott, felcserélődtek a szerepek. A halk nyávogás most nem az én kabátom alól szólt. Anyu kezében egy vörös cirmos kölyök lapult. Így került hozzánk Kis Kacor. Persze nem pótolhatta a nagy elődjét, és persze a természete is egész más volt, mint kékvérű társáé.

 A hetek múlásával Kis Kacor gyorsan beilleszkedett. Majd egy év telt el, mióta Kacor király eltűnt.

Szintén egy hétvégi látogatásom során következett be a váratlan fordulat. Kis Kacor szokásos helyén a konyha közepén hűsölt. Álmosan hempergett egy jó szóra vagy simogatásra várva. Gondoltam legyen jó napja a kis vörös ördögnek és megsimogattam. Kiérve a konyhába azonban nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Kis Kacor továbbra is a kövön terpeszkedett, míg a földszinti konyhaablakban szintén ott ült a sokkot helyén. Pár perc múlva szaladt át a fejemen a gondolat, hogy talán én látom rosszul, és nem is a macska duplázódott meg.

 Kacor Király közel egy év után visszajött. Koszos volt és sovány, de élt. Gyorsan beengedtem az immár nyitott ablakon és Kis Kacor rosszalló pillantásait figyelembe se véve a neki szánt ölelést Kacor király kapta meg.

 Őfelsége hamar visszaszokott a régi kerékvágásba. A megszokott útvonalakat járta ismét nap, mint nap, de most mindenhol még nagyobb figyelem részese volt. Csak táblát nem akasztottak a nyakába „ a macska, aki egy év után visszajött” felirattal. Most már bármit bárkivel megtehetett. Hős volt.

 Mint később kiderült a szomszéd megelégelve macskám autóján való alvását gondolta megmutatja neki a kocsit belülről is. Megutaztatta. Másik városba, megyébe, sőt országba vitte. De Kacor hazajött.

 Sajnos nem sokáig örülhettünk neki felhőtlenül, ugyanis ez a szomszéd azóta talált egy biztosabb módszert – legalább is szerintünk.

 Kacor király immár 20 éve, hogy eltűnt, de még néha ma is emlegetik a környéken. Bízunk benne, hogy valahol talált magának egy újabb udvarházat.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top

Köszönjük!

A termék a kosaradba került!

Hírlevél újdonságainkról!