Amikor minden a helyére kerül!

Jaj, ne szórakozz velem, kérlek – csapott az autórádióra Sarah, miután beindította a motort. A megszokások rabja volt, ezért elindulni sem tudott anélkül, hogy ne hallgatná a kedvenc zeneszámait. A napirend és a pontos időbeosztás biztonságot adott neki, ezért, ha valami megborította a pontosan előírt napi rutint Sarah dühbe gurult. Úgy vélte, ha minden a terv szerint halad, akkor nem történhet vele semmi baj. Így volt ez ezen a borongós, esős őszi reggelen, miután beült az autójába. Miután a motor a megnyugtató duruzsoló hangot árasztotta első dolga volt, hogy a rádióhoz nyúljon. Bár konkrét rádióállomást már régen nem keresett a készüléken, hiszen ott minden nap más zene és persze számára érdektelen beszélgetések zajlottak. Neki minden reggel pontosan ugyanazok a számára kedves zeneszámok kellettek, míg beért a munkába. Ezeket pedig már hónapokkal korábban egy pendrive-ra kimentette, ami most is ott volt a megszokott helyén, a rádió melletti csatlakozóban. Csak zene nem volt. Megint.

Sarah kihúzta, majd újra bedugta a pendriveot a dugaszba. Leállította a motort, majd újra elfordította a kulcsot. Az autó duruzsolása kissé megnyugtatta, majd végre felhangzott az első már jól ismert zeneszám, ami alatt el kellett indulnia – a tervei szerint. Egy gyors pillantást vetett a visszapillantó tükörbe, majd kifordult a háza előtti kis bejáróból, nehogy a dallam a végére érjen mielőtt eléri a főutat.

Most, hogy ismét minden a legnagyobb rendben zajlott – úgy ahogy az korábban is nap, mint nap – Sarah is megnyugodott. Hatalmasat sóhajtott, majd kényelmesen hátradőlt az ülésben és felvette a napi rutin fonalát. Észre sem vette, hogy eddig milyen kényelmetlen pózban vezetett, pedig még a háta is megfájdult, ahogyan próbálta egyenesen tartani magát a székében. A megszokott tempóban haladt a főúton, majd néhány perccel később – pont amikor a megfelelő számhoz ért a rádió – felkanyarodott az autópályára. Nagyobb sebességbe kapcsolta az autót és gyorsított. Hosszú évek óta tette meg a számára már ismerős utat minden nap kétszer, így annak ellenére, hogy autópályán haladt a szemközti sávokban ismerős autókkal találkozott. Sarahnak ez biztonságérzetet nyújtott. Látta, hogy más emberek is rendszerszerűen élnek.

A zene hallgatása mellett sorra vette a mellette elhaladó járműveket. Óramű pontossággal érkezett meg szemből a távolsági busz. Ami – Sarah szerint – az iskolásokat vitte be vidékről a városba. Majd nem sokkal később érkezett a fekete bmw, melyet egy szőke szépség vezetett. Igaz, a mai napon kicsit elkéshetett, mivel néhány kilométerrel korábban kellett volna találkozniuk. Majd jött a postás furgon és a megszokott helyen és időben a távolban kirajzolódott a babarózsaszín renault is. Sarah mindig mosolygott, amikor meglátta. Elképzelni nem tudta, mi vihet rá egy embert, hogy ilyen színű kocsiba üljön. Ráadásul, ahogyan elhaladt mellette az extravagáns jármű Sarah konstatálta, hogy ezen a reggelen nem egy nő, hanem egy férfi ült a volán mögött. Igyekezett észrevétlen maradni a rózsaszín plüss szövettel borított kormánykerék mögött. Sarah úgy gondolta, ő lehet a rózsaszín hölgy férje, aki ma reggel valamiért kölcsönvehette az asszony kocsiját. Sarah hangosan felkacagott az autóban:

– Biztosan kétszer is meggondolta, hogy ma bemenjen -e dolgozni, ezzel a kocsival – mondta ki hangosan, csak úgy magának.
Tíz perccel később Sarah már a lehajtó felé igyekezett, hogy ráforduljon a munkába vezető kisebb főútra. Kis idő múlva pedig már ott állt a lecsukott vasúti átjáró előtt a vonatra várva.

– Tökéletes! – suttogta
Ma is- mint mindig – pontosan érkezett az átjáróhoz és a vonat sem késett. A pár perces pihenést arra használta fel, hogy átpörgessen pár zeneszámot a pendriveon. A vasút után ugyanis már más stílusú dallamokat hallgatott. A biztonság érdekében azonban a kis memóriakártyán több zeneszámot is rögzített, ha véletlenül nem tudná tartani a megszokott utazóidejét, akkor ne fogyjanak el idő előtt a megszokott számai. Most a vasút után azonban már nem rockzenét akart hallgatni. Most már jöhetett a könnyedebb stílus, hogy meghozza a munkakedvét.

Sarah még mindig a pendriveval volt elfoglalva, amikor hangos kürtszóval megérkezett a gyorsvonat, majd egy szempillantás alatt átrobogott a várakozó autósor előtt. Rögtön ezután már emelkedett is a sorompó karja és a szemafor szabad jelzést adott. Sarah épp elindította az aktuális zenét, majd lassan elindult a sínek felé. Közben a szemből érkező autósokat nézte. Fejben újra számba vette őket. Megvan a piros renault, ott jön a sötétkék passat – mormogta maga elé. A sorban azonban egy számára eddig idegen – de mégis valahonnan nagyon ismerős – autó bukkant fel. Sarah szeme felcsillant.

– Jé, de hiszen ez egy Golf – kiáltott hangosan, mintha rajta kívül más is ült volna az autóban – és pont olyan ezüst, mint az enyém. Ikrek vagyunk!
A felismerés felvillanyozta a nőt, annak ellenére, hogy ezt az autót még nem látta ezen a vonalon. Ahogy azonban egyre közelebb ért hozzá Sarah arcáról eltűnt a mosoly. Érezte, hogy elsápad és egyre nehezebb volt tartani a kocsisor által megkövetelt sebességet. A mellé érkező ezüst golfot ugyanis egy hozzá hasonló nő vezette. Sőt nem csak hasonlított rá. Abban a kocsiban is ő, Sarah ült. Az autóból pedig kiszűrődött annak a zeneszámnak a dallama, amit Sarah jelenleg is hallgatott.
A nő olyan meredten bámult hasonmására, hogy majdnem az előtte álló autóba csapódott. Egy hangos dudaszó térítette vissza a jelenbe. Elnézést kérőn felemelte jobb kezét az előtte haladó sofőr felé. Próbált óvatosan haladni az úton, de az agya a másik autós körül járt.
– Hogyan kerülhetett ide? És miért hasonlít ennyire rám? Hogyan lehetséges ez? – kavarogtak a fejében a gondolatok.

A munkahelyén sem igazán tudott koncentrálni. Folyamatosan a reggeli események cikáztak a fejében. Annak ellenére, hogy a nő a megszokások rabja volt, egyre erősebben érezte a késztetést, hogy alaposabban is utánajárjon a történteknek. Lélekben próbálta magát megnyugtatni azzal, hogy csak a szeme káprázott, majd azt igyekezett elhitetni magával, hogy a hasonmásával találkozott a reggeli útja alatt.
Köztudott, hogy mindenkinek van egy pontos másolata a világon valahol – gondolkozott – lehet nekem épp ebben a városban él. A logikus érvelésével azonban nem tudta meggyőzni saját magát, hiszen mekkora az esélye annak, hogy egy városban éljen a másolatával. Ráadásul eddig soha nem látta.

Sarah egész nap, sőt még éjszaka is a megfejtésen törpengett, de végül arra jutott, hogy a szeme tréfálta meg és valamit nagyon félrelátott az útja során.
Másnap reggel ezzel a gondolattal szállt be újra az autójába. Majd elindította a megszokott napját. Pendrive, rockzene, indulás. Sarah lassan haladt, közben rezzenéstelen arccal a szemből érkező kocsikat figyelte. Megérkezett a busz és a bmw -s szőke is. Majd pontosan, ahogyan mindig is közeledett felé a postás, nem sokkal utána pedig a rózsaszín borzalom, melyet ma ismét egy mosolygós nő vezetett.

Sarah érezte a gyomrában növekvő feszültséget, mintha egy egész sziklafalat nyelt volna le. Fészkelődni kezdett az ülésben, ahogyan a vasúti átkelő felé igyekezett. A benne levő pánikhangulat egyre erősebb volt, csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor lassan megállt a leeresztett sorompó előtt. Időben érkezett és az idő pontos betartása egyfajta nyugalmat sugárzott. Villámgyorsan átváltotta a zenelistáját, hogy még véletlenül se szakítsa félbe a megszokott rutint, majd kiguvadt szemekkel bámult a síneken túli útszakaszra. Hátha még a vonat érkezése előtt meglátja az ezüst golfot a szemközt álló kocsisorban.
De hiába meresztette a szemeit, az ikertestvérét nem találta. Hatalmas sóhajjal dőlt hátra a vezetőülésben. észre sem vette, hogy olyan erősen szorította a kormányt, hogy a körmei nyomot hagytak a felületén.

– Hát persze, hogy nem látom! – sóhajtott fel maga elé – egy furcsa véletlen volt ez tegnap. Minden mehet tovább a jól megszokott kerékvágásban.
Saraht megnyugtatták a gondolatai. Elmosolyodott. Sőt mialatt a vonat hangos dudálással átrobogott az előtte futó sínpáron, már a hangszóróval együtt énekelte az egyik kedvenc dallamát. Annyira magával ragadta az éneklés, hogy észre sem vette, amikor felnyílt a sorompó, majd lassan megindultak előtte az autók. A nő igyekezett felvenni a többi autó ritmusát, lassan átdöcögött a síneken, majd araszolva folytatta az útját a már megszokott módon.

Szinte a semmiből tűnt fel újra az ezüst golf az ellenkező irányból. Sarah pánikszerűen a fékre lépett, az autó csikorogva megállt. A nő alig bírta megtartani a kocsit, nehogy lefusson az útról. életveszélyes manőverét a dudák fülsiketítő szólama díjazta. Sarah azonban csak állt, körmei újra belemélyedtek a kormánykerékbe és bambán bámult a mellette elsuhanó kocsi felé, melyben ő maga ült. Pontosan úgy, ahogyan az előző napon. A másik kocsiban ülő nő ruhája sem változott. A testtartása, az arckifejezése is olyan volt, mint pontosan 24 órával ezelőtt.
– Hogyan lehetséges ez? – sikította Sarah – hiszen ez lehetetlen? Ő miért nem vesz észre?

Azt hitte, elment az esze. Hiszen olyan dolgokat lát, amelyek nincsenek is ott. Bár korábban soha nem csinált hasonló, most mégis félretette az évek óta megszokott rutinját és a háta mögött hangosan káromkodó kocsisor ellenére egy éles kanyart vett és befurakodott a szembe jövő autók közé. Szeme az idegességtől és az őt ért szitokszavaktól megtelt könnyel, de ennek ellenére is igyekezett továbbra is figyelni az előtte haladó ezüst golf mozgását.
– Ez nem lehet igaz! Ez nem lehet igaz! – motyogta folyamatosan maga elé, ahogyan ismét áthajtott a sínek felett, majd megindult újra az autópálya irányába, ahol a mai napon egyszer már elhaladt.

Hosszú kilométerek teltek el, mire Sarah újra felkanyarodott a pályára. Az idegessége picit csökkent, amikor látta, hogy szemmel tudja tartani üldözöttjét. Amikor azonban az autópályára értek a kocsik magasabb sebességbe kapcsoltak és egy pillanatra elvesztette szem elől az ezüst golfot.
– Jaj, hát ezt nem hiszem el! – kezdett újra pánikba esni – Hol lehet? Már a munkából is elkéstem! Mit fogok mondani, hol jártam? Ezt senki nem hiszi el nekem, csak hülyének néznek majd.

Érezte, hogy az ijedtség újra felülkerekedik rajta. Nem elég, hogy kilépett a komfortzónájából, még az autó is eltűnt. A forgalom azonban egyik percről a másikra lassulni kezdett. Az előtte haladó autók vészvillogói jelezték, hogy lassítson, mert torlódnak az autók. Pillanatokkal később pedig az egész autópálya megállt.

Sarah még mindig a szemét meresztgette, hátha meglátja a különös autót maga előtt. A hűvös reggel ellenére is letekerte az ablakot, majd kihajolt, hogy jobban láthassa az előtte állókat. A felismerés sokként érte a nőt, amikor meglátta a percek alatt kialakult dugó okát. Annak ellenére, hogy Sarah világ életében minden szabályt betartott, most a tiltás ellenére is kiszállt a kocsijából. Lábai automatikusan mozogtak, de szinte nem is érezte őket. A nő nagyon lassan indult el a leállósávban lévő felismerhetetlen autó felé. Könnyek gyűltek a szemébe, sikításra nyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Az ezüst golf darabjait látta a szalagkorlátra tekeredve. A benne ülőnek esélye sem lehetett, hiszen a kocsi eleje teljesen eltűnt.
Saraht szinte megbabonázta a látvány, érezte, hogy elájul, ha még egy lépést tesz a roncs felé, de a lábai nem engedelmeskedtek neki. Ő pedig monoton, mégis kissé szaggatott mozgással egyre közelebb és közelebb került a baleset helyszínéhez, ahová már megérkeztek a mentők is.

Félt benézni az autóba, amiből szinte semmi nem maradt az ütközés után. Sarah mégis azt érezte, hogy muszáj megtennie, csak a saját megnyugtatására, hogy folytatni tudja tovább az életét. Kellett egy megerősítés, hogy ez az egész csupán a fantáziájának a szüleménye volt. Megnézi, visszaül az autójába és még talán, ha siet, egy kis késéssel beérhet a munkahelyére is.

A másodpercek óráknak tűntek, ahogyan Sarah megközelítette az autó kitört ablaküvegét, majd benézett a roncsba. A vezetőülésben egy nő ült. Bár a feje vérzett, de még így is tudta, hogy a pontos hasonmását látja maga előtt. Sarah szólni akart, de nem tudott. Benyúlt az autóba, hogy utoljára megsimogassa az ismeretlent, de nem tudta befejezni a mozdulatot. Két mentőápoló nyúlt át az autó mellett álló testén, hogy kiemeljék a bent levő holttestet.

jekkelgabi.hu | Minden jog fenntartva 2022 | Általános Szerződési Feltételek

Scroll to Top
Share on facebook
Share on email

Hírlevél újdonságainkról!