Anyukám mesélte nekem, hogy 5 éves koromban egy esztergomi Duna-parti sétánk alkalmával odarohantam egy felfestéshez, és hangosan betűzni kezdtem. Utána nem sokkal később megkaptam az első olvasókönyvem, nagycsoportos óvodásként pedig már én olvastam a társaimnak a délutáni alvás előtt… 🙂 Sosem szerettem aludni az oviban. Örök emlék marad, hogy ülök az ágyak szélén, a többiek fekszenek én pedig olvasok nekik az elalvás előtt. Addig az óvónénik is tudtak kicsit pihenni…