– Ez egyszerűen fantasztikus! – törte meg a csendet Julcsi – azt hiszem történelmet írunk a mai streammel.

Gábor bácsi nem szólt egy szót sem, de a fülig érő vigyor még mindig ott volt az arcán. Tetszett neki a gyerekek öröme.

– Akkor, ha jól értem – folytatta kicsit értetlenül Berci – benne leszünk a játékban?

– Igen jól érted! Ha jól értem. – bizonytalanodott el kissé Dávid.

– Mindannyian jól értitek! – emelte fel a hangját Gábor bácsi – látjátok azokat a különleges huzalokat? – azzal a földön fekvő csukló vastagságú, hosszú kábelkötegre mutatott, ami kígyószerűen húzódott a számítógépek között. – Az a kulcsa az egésznek!

A gyerekek némán körbejárták a szobát. Igyekeztek követni a hosszú kábelfolyamot, melyet Gábor bácsi stílusosan szintén ledfényekkel díszített azért, hogy még inkább elkápráztassa a tiniket.

– A gépeket ugyanúgy kell használni, mint eddig. Látjátok, mindenkinek jut egy, ahogy eddig is. Leültök a saját gépetek elé. Mindannyian felveszitek a VR szemüveget, majd egyszerre csatlakoznotok kell az adott játékhoz. A többi már az én dolgom.

– Ennyi az egész? – csodálkozott Berci.

– Miért, mit vártál még? – komorodott el Gábor bácsi.

– Nem is tudom – töprengett a fiú – valami villanást vagy robbanást.

– Esetleg atomfelhőt, nem? – kacagott fel Dávid.

– Nem! Azt azért nem vártam – csóválta meg a fejét Berci – de azt hittem, kicsit más lesz az indulás, mint korábban.

– Az indulás nem lesz másabb – folytatta a férfi – de az érkezés! Na az annál inkább izgalmas lesz.

A gyerekek néma csöndben álltak a pince közepén. Újra meg újra végigfuttatták tekintetüket a gépeken és az azokat összekötő huzalokon. Végül újra Julcsi törte meg a csendet. Most azonban félénken szólalt meg, nem szerette volna megbántani Gábor bácsit.

– És nem veszélyes ez?

– Jajj drágám – ölelte meg a férfi – dehogy veszélyes. Szerinted engedném, hogy bármi baja essen a kedvenc unokaöcsémnek és a barátainak? Anita néni haragjáról már nem is beszélek – hangosan felkacagott, majd komolyra váltotta a hangját – különben is már kipróbáltam.

– Tényleg? – csillant fel Dávid szeme – hogyan? Milyen volt?

– Tudjátok, hogy én nem szeretem a mostani modern rohanó játékokat, amiben szinte minden másodpercben történik valami. – kezdett mesélni a férfi, miközben leült az egyik gamer székre. A gyerekek szorosan körülvették. – Én a lassabb, taktikai játékokat szeretem.

– Mondd ki bátran Gábor bácsi! – nevetett Berci – a retro játékokat kedveled, mint anyu. Néhány perc csupán egy pálya.

– Pontosan! Az épp elég ahhoz, hogy egy kicsit kikapcsoljon. Szóval én legtöbbször vendéglőt vezetek vagy kincset keresek. Néha, ha több időm van, állatkertet vagy vidámparkot építek.

A gyerekek halkan kuncogni kezdtek a játékok hallatán. Dávid arcán furcsa grimasz terült szét, majd a szemeit forgatni kezdte. A többiek a szájuk elé tették a kezüket, nehogy hangosan felnevessenek. Mindannyian tudták, milyen játékokról beszél Gábor bácsi.

– Mondjuk az állatkert nem volt túl jó ötlet – folytatta a férfi, észre sem vette, hogy a körülötte álló kis csapat fuldoklik a nevetéstől.

– Miért nem volt jó ötlet? – törölte meg a szemét Julcsi.

Gábor bácsi szeme felcsillant a kérdésre. Titkon félt, hogy a gyerekeket nem érdeklik majd a felnőttek megszokott régi unalmas játékai.

– Gondoltam, azzal próbálom ki a rendszert, de bevallom nem akartam egyedül menni, így egy hű baráttal indultam a próbaútra.

– Úristen! – hüledezett Berci – csak nem Anita nénivel mentél?

– Jajj, dehogy is – nevetett fel hangosan a férfi – ahogy ismerem, már az összes állatot ideköltöztette volna a házba az állatkertemből. Nem, nem. Sajóval mentem.

– A kutyával? – hahotázott Dávid – hogy bírta a szemüveget?

– Sajónak mindegy, csak velem lehessen. Most is megsértődött, hogy nem engedtem le a pincébe – azzal a lépcső irányába mutatott, ahol az ajtó mögött hűségesen feküdt a család kedvence, a 7 éves Bobtail kutya. Néha hallatszott, ahogyan beszagol az ajtó alatti résen, nyugtázva, hogy kedvenc gazdija még odalent van – és különben sem kellett neki szemüveg, az csak nekem kellett. Sajó az ölemben volt. Nem mondom, hogy nem nyomott össze az út során. A súlyával nem számoltam, mielőtt elindultunk.

– És mi történt odaát?

– Hááát, azt igazán nem is tudom elmondani vagy leírni. Azt át kell élni. Egyik percben még itt ültem a pincében, a másikban pedig már ott álltam az oroszlánjaim ketrece előtt. A kertben dolgozók üdvözöltek és megmutatták, milyen szépen rendben tartják a parkomat. Éreztem a nap melegét a hátamon, a fű surrogását a talpam alatt és persze Sajó borzasztó súlyát az ölemben, mert ő odaát is ott volt. Hosszú idő kellett, mire rájöttem, hogy le is tudom tenni a földre. Na ez nem volt jó ötlet.

A gyerekek egy szót sem szóltak, várták a befejezést. Legbelül azonban egyre izgatottabbá váltak. Kezdték volna már a játékot, hogy megtapasztalják végre ezt a csodát, amit Gábor bácsi alkotott nekik.

– Szóval a lényeg, hogy most már tudom, miért nem lehet állatokat bevinni az állatkertbe.

– Mondjuk egy kutyát? – kérdezte Julcsi.

– Akár egy kutyát, de semmi mást, ami nem odavaló. Sajó a végtelen türelméről híres. Igazán én sem gondoltam bele, hogy ha belcsöppenek a játékba, akkor valóban oda is kerülök. Sajó, amint letettem a földre, teljes extázisba esett az ott levő illatoktól. Csaholni és rohangálni kezdett. A látogatók sikítoztak, szétdobálták az ételt és az italokat az úton. A takarító személyzetem partvissal próbálta megfékezni a kutyámat, de nem sikerült. Több nézelődőt is feldöntött, mire végre megfogtam, de addigra a parkom úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna a közepén. Gyorsan visszajöttem a pincébe. Napok óta próbálom helyrehozni a játékot, most már innen kívülről, de azt hiszem a látogatóimnak elment a kedve az állatkertemtől. Új pályát kell kezdenem.

– Húúú, ez király lehetett! – lelkendezett Dávid – szívesen ott lettem volna!

– Majd, ha újat építek, kutya nélkül eljöttök velem. De most már igyekezni kell, mert hamarosan indul a streametek. Hoztatok szemüveget?

Mindhárman bólintottak, majd kotorászni kezdtek a hátizsákjukban.

– Helyes! Akkor mondom és mutatom mit csináljatok! Aztán indulhat az akció!