Az első lélegzetvétel
Sötét volt, szinte vaksötét. Csupán néha szűrődött be némi szórt és tompa fény aprócska börtönébe. Félelmet azonban nem érzett. Talán nem is tudta mi az. A rejteke azonban egyre szűkösebbé vált. Már érezte a falait maga körül. Puhának tűnt, mégis szoros volt. De az a monoton, lüktető halk dobogás. Az mindig megnyugtatta. Elálmosodott tőle, talán …