Társkeres – ON!

– Azon a szaron úgysem fogsz találni senki! – emelte fel a hangját Susan – felnéznél végre a telefonodból?

Barátnője azonban nem figyelt rá, továbbra is a kezében levő mobilt bámulta, ujjai folyamatosan a kijelzőn szaladgáltak. Meg sem hallotta a kanapén mellette ülő fiatal nő hangját.

– Hahóóó! Sarah! – böködte most már meg a lányt Susan – itt vagy még? Vagy teljesen elvesztettelek. Te hívtál át dumcsizni, aztán amióta itt vagyok csak ülök és lesem ahogyan telefonozol!
– Ne haragudj! – szólt Sarah, de közben egy percre sem emelte fel tekintetét a kezéről – egy pillanat és kész vagyok!
– De mi a francot csinálsz? Nem volt elég már ezekből a hülyeségekből? Hányszor kell még csalódnod, hogy végre abbahagyd?

Barátnője szavaira egy pillanatra megállt a lány kezében a mobil. Sóhajtott majd felnézett.

– Te könnyen beszélsz Su! – kezdte kicsit elcsukló hangon – Téged vár otthon a családod. Szerető férj, két kicsit gyerek! De engem senki nem vár itthon munka után! Negyven éves vagyok! – törtek elő Sarah könnyei – lassan nekem már nem lehet családom! Szerinted mit tehetnék még ezeken a szarokon kívül, ahogy te mondod?
– Nem tudom – halkította el a hangját Susan – talán eljárhatnál hazulról, moziba, színházba, ahol esetleg normális párt találhatsz?
– Tényleg! – csattant fel a lány – és mégis kivel menjek? A barátnőmnek ugye már családja van, szinte sosem ér rá! A bulizásból már kinőttem, egyedül meg hova menjek. Különben is a munka mellett esélyem sincs eljárni, még ha lenne is kivel. Egyre öregebb és fáradtabb leszek.

Susan némán nézett maga elé a kanapén. Tudta, hogy a barátnőjének igaza van, de évek óta rettegett, amikor Sarah egy újabb társkeresőbe futott bele valahol a neten. Az anonimitás és a kiszámíthatatlanság megijesztette, féltette a barátnőjét.

– Tudod Su! – törölgette meg a szemét Sarah – te szerencsés vagy! Még az egyetemen megtaláltad a párod. Szépen éltek, ott a két gyerek. Van egy gyönyörű házatok, jó munkátok. Én is erre vágynék, de lassan kifutok az időből és nem tudom merre tovább. Nem szeretnék egyedül megöregedni, hidd el ez így nem élet és nem életcél.

Most már Susan szemében is gyűlni kezdtek a könnyek. Ha tehette volna a világ legjobb férfiját adta volna barátnőjének, akit már lassan 20 éve ismert. Sarah pedig mindig mellette állt. Amikor a szülei meghaltak, amikor megismerte Petert, majd a terhességét és a szüléseit is végigasszisztálta a lány. Igazából mindig ott volt, ha szüksége volt rá. Susan elszégyellte magát, hogy így rátámadt legjobb és talán egyetlen barátnőjére.

– Igazad van! – suttogta – csak nagyon féltelek, annyi baromságot olvasni ezekről a társkeresőkről. Ráadásul már próbáltad, többször is és mindig idiótákba futottál. Emlékezz vissza, az a Joe vagy hogy a francba is hívták azt a mocskot?
– Igen Joe! – helyeselt Sarah
– Jaja, Joe! Ha egyszer találkoznék vele, biztosan több lányt nem hülyítene be!
– Igen az nagy csalódás volt, pedig jól indult az egész!
– Na ez az, hogy jól indult! Megvolt a vetítés! Szép autó, öltöny és a sok mese! Hiszen azt mond, amit akar! De végül te kerültél kellemetlen helyzetbe!
– Hát ez igaz! – hajtotta le a fejét barátnője – az nem a legszebb élményem, amikor az étterembe beállított a felesége a három kisgyerekkel! Istenem azt hittem elsüllyedek! Az egyiket még a karjában tartotta, nem lehetett több 3 hónaposnál!
– Ez az! – csattant fel Susan – De az a görény erről nem beszélt neked! És gyanítom a felesége sem tudott semmiről! Mégis ő ment haza a családjával és téged szégyenítettek meg az étteremben!
– Tudom! De mégis akkor mit tegyek?

Susan nem válaszolt, nem tudott. Ötlete sem volt, hogyan segíthetne barátnőjének.

– De nézd ez most más! – fordította a telefonját Susan felé a lány – ez egy új app. Mindenhol hirdetik és biztonságosnak látszik. Van egy csomó kérdés amire válaszolni kell, hogy egyáltalán regisztrálni tudj. Ráadásul nem is olcsó a belépés. Tuti idióták nem jönnek fel ide.

– Jól van! – adta meg magát Susan – mutasd! De aztán valami jó fotót tegyél fel nekem, ne azt a munkamániás szemüveges cuccot, amit szoktál.

– Miért, mi a bajod vele?

– Semmi! Jól nézel ki rajta! De a kis kontyba fogott hajad meg a szemüveg, hát, olyan vagy mint egy titkárnő, nem olyan, mint aki egy nagy céget vezet.

– Nem baj! Legalább nem a pénzemért fognak érdeklődni irántam!

– Mondjuk ez jogos! Jól van, akkor töltsd fel azt a titkárnős képet.

Sarah mosolygott, majd újra visszatért a telefonjához. Kiválasztotta a szokásos képeket, kitöltötte a profil oldalát. Nem is kellett gondolkoznia rajta, hiszen már annyiszor írta le magáról az adatokat. Néhány percnyi kattintgatás után a kijelző jobb alsó sarkában levő „mehet” gombra bökött. A telefonon egy kis szívecske jelent meg, ahogyan a feltöltés haladt.

– Hát nem édes! – mutatta a telefont Susannak – töltődik a kicsi szívecske is!
– Jesszusom Sarah! Ne legyél már ennyire gyerek! Szerintem rémesen gáz ez az egész! De te tudod mit szeretnél. Én pedig támogatlak!

De Sarah már nem figyelt rá, csak a kis szívet nézte a kijelzőn. Tudta, hogy most végre neki is sikerülni fog.

2.

Néhány nappal később Sarah már el is felejtette a társkereső regisztrációját. Kezdetben még gyakran nézegette az oldalt. Látott is szemrevaló, helyes férfirakat fent. Persze senkit nem jelölt be. Kissé régimódi volt a társkeresésben. Úgy gondolta, tegye meg a férfi az első lépést. Nem akarta a mindenképp kell már végre valaki látszatát kelteni. Ráadásul a munkája is lefoglalta a hétköznapjait. Épp az egyik beosztottjával tárgyalt, amikor fura kis dallam szólalt meg a táskája felől. Sarah először nem is tudta, honnan jön a hang és a vele szemben ülő munkatársára nézett.

– Ez nem az enyém volt! – mosolyodott el a kollégája – a tiéd!
– Az enyém? – rökönyödött meg Sarah – nekem nincs ilyen hangjelzésem a telefonon!
A fejét csóválva túrt bele a táskájába, majd a kezébe vette a készüléket. Valóban ő kapott üzenetet, egy aprócska szív ikon villogott a telefonja kijelzőjén. Azonnal gondolta, honnan jöhetett az értesítés, de nem akarta a munkatársa előtt megnézni. Gyorsan befejezte a megbeszélést, majd miután a férfi elhagyta a szobát, újra elővette a telefont.

– Azért ez már egy kicsit sok szívecske nem gondoljátok? – szólalt meg hangosan az üres szobában – a feltöltés még oké, de nem kéne túltolni.
Sarah vezető marketingesként dolgozott egy hatalmas vállalatnál New York belvárosában. Bár szeretett volna leszokni arról, hogy más cégek marketingfogásait kritizálja, de most, hogy a villogó kijelzőre nézett újra előjött belőle a főnök.

– Hát én biztosan nem engedtem volna ezt így kiadni! – mosolygott magában, miközben elsöpörte a képernyőt és rákattintott a még mindig villogó szívecskére. – Na nézzünk oda! – hökkent meg, amikor meglátta a felvillanó profiloldalt – nem is rossz!
A lány az üzenet küldőjének adatlapjára kattintott.

– Szóval Mike! – hümmögött – Szia Mike! Ugye nincsen feleséged és egy focicsapatnyi gyereked?

Sarah kínosan felnevetett. Még mindig bántotta a legutolsó randi kellemetlensége. Mike szemében azonban, mintha bizalmat látott volna. A fejében most egy másik hang szólalt meg.

„ Jézusom Sarah, ez csak egy fotó! Persze, hogy bizalmat ébreszt, ez a célja. Lehet a több száz fotó közül ez sikerült neki a legbizalmasabbra!”

– Jajj, hagyjál már Su! – válaszolt saját magának, majd gyorsan körbenézett az irodájában, nem jött – e be az elmúlt néhány percben valaki. Mert az biztosan most totál hülyének nézné – Na jól van Sarah! – mondta halkan – nyugi, ez csak egy pasi megint. Nézd meg alaposan.

A lány tovább nézegette az adatlapot. A férfi – elvileg – három évvel volt idősebb Sarahnál, szintén New Yorkban lakott, de a város másik végén dolgozott, mint ügyvezető igazgató.

– Nem rossz! Nem rossz! Legalább nem a pénzemért jelölt be!

„Hülye vagy Sarah! Hiszen azt ír az adatlapra, amit csak akar!”

Egy pillanatra elgondolkodott a saját fejében visszhangzó gondolatain. Igazat adott magának, de úgy érezte Mike-nak viszont adnia kell egy esélyt. Hiszen akkor sosem tudja meg, hogy hazudik -e a férfi. Ráadásul minél tovább nézte a fényképét, annál szimpatikusabbá vált neki a férfi. Így megnyitotta az üzenetét.

„ Kedves Sarah! Tudom, hogy nem illik, így ismeretlenül Önre írnom, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni ezt a csodálatos mosolyt és az erőt, ami a fotójából áradt. Kérem, ha nem sértem meg vele és az ideje engedi, eltöltene velem egy kellemes kis vacsorát a Le Bernardinban péntek este? Üdvözlettel: Mike”

Sarah szája tátva maradt a csodálkozástól. Évek óta fent volt a társkereső oldalakon, de ilyen udvarias levelet még soha nem kapott korábban. A lekezelő vagy épp csak egy éjszakára hívó undorító üzenetek után, igazi felüdülés volt a férfi levele.
– Ráadásul a Le Bernardin! – suttogta Sarah maga elé – az a környék legdrágább étterme.
A nő mindig is kacérkodott vele, hogy egyszer ott vacsorázzon. És bár megengedhette magának az árát, mégis sajnálta rá a pénzt, hogy egyedül beüljön. Most azonban itt a lehetőség. Lehet, hogy Mike végül nem jön be neki, de legalább az éttermet kipróbálja. Annak ellenére, hogy randik előtt, minden esetben kikérte Su véleményét, most telefonálás helyett inkább gyorsan válaszolt Mikenak, hogy nagyon szívesen elfogyaszt vele egy vacsorát péntek este.

3.

A hét gyorsan telt el. Minél közelebb került Sarah a péntekhez, annál izgatottabb lett. Susannak azonban még mindig nem szólt a vacsoráról. Úgy gondolta, egy találkában nyilvános helyen még nem lehet gond. Majd utána mindent elmond a barátnőjének. A pénteken írásban már leegyeztették a férfival. Este 7-kor pedig Sarah az egyik legszebb koktélruhájában jelent meg az étterem előcsarnokában, ahol az ajtóban álló öltönyös londíner azonnal lesegítette a kabátját, majd megkérdezte ki lesz az asztaltársa.


– Mike Foresterhez jöttem!
– Köszönöm szépen asszonyom! – írta fel a nevet egy papírra az öltönyös – Az úr már megérkezett! Ha gondolja oda is kísérem az asztalukhoz!
– Igen, nagyon szépen köszönöm!
– Kérem fáradjon velem! Biztosan nagyon jól fogja érezni magát nálunk! – mosolygott a személyzet, majd maga elé engedte Saraht és elindultak a luxusétterem asztalai között.
Sarah igyekezett palástolni megdöbbenését, hiszen a hely egyszerűen mesés volt. Mindenütt tölgyfaasztalok és székek sorakoztak. A megnyugtató és melegséget árasztó teremben hófehér virágok szolgáltatták a díszítést. Némelyiket méteres magasságú üvegvázákban helyeztek el. Sarah észre sem vette, hogy a mellette haladó férfi lassít, majd megáll egy gyertyával és virággal díszített asztal mellett.


– Foglaljon helyet asszonyom! – törte meg a csendet a férfi
Sarah a hang, majd az asztal felé nézett, ahol egy a fotóról ismerős arc nézett rá. Mike azonnal felállt és átlibbent az asztal másik oldalára. Kezet csókolt Sarahnak, majd kihúzta az előtte levő széket és hellyel kínálta a nőt.
– Köszönöm szépen! – nyögte ki Sarah, aki még mindig azt hitte, hogy álmodik. A férfi udvariassága ezekszerint nemcsak a levélre terjedt ki, ráadásul sokkal jobban is nézett ki, mint a társkereső képén.
– Nagyon örülök, hogy eljött Sarah!
– Kérem, maradjunk csak simán a Sarahnál! – ajánlotta fel burkoltan a tegeződést a nő, aki még mindig nem tért magához az ámulatból.
– Köszönöm! – ülte le Mike szigorúan azután, hogy Sarah is helyet foglalt. – Meséljen! Jaj elnézést! Mesélj, milyen napod volt? Remélem már éhes vagy! Itt istenien főznek!
Sarah még egy kicsit feszélyezve érezte magát, de Mike ezt azonnal észrevette és már töltött is egy pohár bort a nőnek. Felemelte a poharát és Sarah felé tartotta.


– Egészségedre! – szólt halkan – Igyunk egy kortyot a találkozásra, aztán pedig mesélj magadról egy kicsit.
Sarahnak jól esett a bor. Egy kicsit oldotta a feszültségét. Röviden elmondta, hol és mit dolgozik. Kínosan ügyelt arra, hogy ne említse meg a korábbi társkeresős kellemetlenségeit. Mike pedig némán hallgatta. Sarah legnagyobb megdöbbenésére a férfi arcán kíváncsiság és figyelem látszott. Ez nagyon jól esett neki, hogy végre valaki valóban rá figyel.
Miután Sarah befejezte rövid történetét, Mike is mesélt magáról ezt azt, de a beszélgetésüket a pincér félbeszakította, amikor kihozta a fenséges ételt. Hatalmas tányéron, aprócska adagok ízlésesen elhelyezve méregdrágán. Sarahnak azonnal ez a marketingszöveg jutott az eszébe. Bár ezzel nem adná el a boltot, de az első benyomása ez volt, miután rénézett az előtte heverő tányérra.
Az étel azonban utánozhatatlan volt és meglepően laktató a kis adagok ellenére is. Sarah buggyantott homárt evett, édeskömény és szőlő salátával, míg Mike, aki szintén szerette a tengeri kütyüket langusztát tejszínes szarvasgombás mártással.
Bár vacsora közben nem beszéltek sokat, az evés után azonban míg iszogattak egyre jobban megismerték egymást. Már majdnem záróra volt, amikor felálltak az asztaltól. Mike felállt és kezét nyújtotta Sarah felé. A nő belekarolt, majd a bejárathoz mentek, ahol az őt fogadó öltönyös férfi már tartotta Sarah kabátját. Miután felöltöztek, Mike udvariasan kinyitotta az ajtót és hívott egy taxit. Az étterem előtt szinte már barátként búcsúztak el és megbeszélték, hogy másnap mindenképpen keresik egymást.

4.

Sarah egy forró fürdő után lakása nappalijában kortyolgatta még a forró csokoládéját. Az este hatása alatt volt, de még mindig nem akarta felhívni Susant. Úgy tervezte, hogy lefekszik aludni és majd másnap reggel elmeséli barátnőjének, hogy talán egyszer az életben mellé szegődött a szerencse. A gondolataiból a telefon csörgése zökkentette ki. Sarah a kijelzőre nézett, melyen szinte már agresszívan egy felirat villogott. „ Mike Forester”

Vajon mit akarhat ilyen későn? – gondolkodott el a nő, de közben automatikusan a mobil után nyúlt és félresöpörte a kijelzőt.

– Halló Sarah? – hallotta meg az ismerős hangot a nő – remélem hazaért!
– Igen persze! Köszönöm, hogy érdeklődsz! De hogyhogy ilyen későn még hívtál?
– Ne haragudj és rettenetesen kellemetlen ez az egész, de képzeld miután elmentél én is hívtam egy taxit, de beszállni már nem tudtam. Ellopták a pénztárcámat! – nevetett fel Mike
– Hogyhogy ellopták! – sikkantott Sarah – kicsoda? És hol?
– Valószínű, amíg a taxidra vártunk. Az öltönyzsebemben volt és emlékszel mekkora tömegben vártunk az étterem előtt. Szerintem egy jó kezű és szemfüles tolvaj lehetett, aki látta, hogy honnan jövünk ki. Biztosan gondolta, hogy sok pénz lehet nálam!
– Szóltál a rendőrségnek?
– Természetesen! – nyugtatta meg Mike – viszont így most nem tudok hazajutni. Hívtam az egyik barátomat, de ő csak reggel tud értem jönni. Esetleg, ha nem probléma és tudom, hogy rettenetesen udvariatlan és tapintatlan, de nem aludhatnék a nappalidban reggelig?

Néma csend fogadta a férfi ötletét. Sarah először nyelni sem tudott, csak pörögtek a gondolatai. Legszívesebben nemet mondott volna, aztán késztetést érzett, hogy felhívja Susant, de végül elhessegette a gondolatait. Nagylány már és egyedül kell döntenie. Ráadásul nagyon jól érezte magát az este. Lehet csak egy kósza éjszaka lesz a dologból, de legalább lesz egy jó éjszakája.

– Rendben van Mike! – törte meg a csendet Sarah – tudod hol lakom. Gyere fel! ha csöngetsz, nyitom neked a bejárati ajtót!
– Köszönöm szépen! És még egyszer elnézésedet kérem. Hidd el, nekem éppoly kellemetlen ez a kérés, mint neked a válasz.

– Hát nekem annyira nem is kellemetlen ez a válasz – szólalt meg mosolyogva Sarah, miután már letette a telefont. Gyorsan a fürdőbe ment, kicsit átfésülte hosszú fekete haját, majd felvett egy szebb otthoni ruhát, melyben úgy érezte fogadni tudja a férfit. Aki néhány perc múlva már az ajtajában állt.

– – Tényleg ne haragudj! – kért újra bocsánatot a férfi – ígérem halk leszek és nem foglak zavarni.

– Nem probléma! – mosolyodott el Sarah – ilyen azért előfordul ebben a városban!

Miután betessékelte a férfit, még egy kicsit beszélgettek a kanapén, majd Sarah ásítozni kezdett.

– Jézusom, elnézést kérek! – szólalt meg Mike – mennyire udvariatlan vagyok. Hiszen már hajnali 1 óra van. Feküdjünk le és még egyszer köszönöm.

Sarah a nappaliban levő kanapéra ágyazott Mikenak, majd besétált a hálószobába és becsukta az ajtót. Talán egy kicsit csalódott volt, hogy a férfi meg sem próbálta kihasználni a helyzetet, ha már így alakult. Valahol mélyen azonban örült is ennek. Talán tényleg egy igazán rendes pasiba futott bele most az egyszer.

Még az este történésein és kissé extrém befejezésén gondolkozott, amikor elnyomta az álom. Még hallotta Mike ütemes szuszogását a kanapé felől. Jól esett neki, hogy végre nincs egyedül a házban.

5.

– Mi a fene lehet ez? – fordult egyik oldaláról a másikra Sarah, aki azt hitte még mindig álmodik. De nem a furcsa zajok nem a fejéből jöttek, hanem a fal túloldaláról, a nappalijából.
A nő óvatosan, felemelte a takarót, majd meztelen lábát a parkettára tette. Óvatosan lépdelt, nehogy zajt csapjon, de közben folyamatosan fülelt. A szomszédból dübörgés és halk mormogás szűrődött be az ajtó résein át. Néha zseblámpa fénye villanyt. Sarah a szája elé kapta a kezét. Kezdeti félelemét másodpercek alatt düh váltotta fel.

– Ez a kis rohadék! – motyogta – kirabolnak! Engem épp kirabolnak!

Sarah először Mikera is haragudott, de aztán meggondolta magát. Mi van, ha a férfi bajban van odakint. legszívesebben kirohant volna segíteni neki, de egy belső sugallat hatására inkább visszaosont az ágyhoz. Éjjeliszekrényéről elvette a mobilját, majd hívta a rendőrséget.

– Halló rendőrség! – suttogta
– Nagyon rosszul hallom! – szólalt meg egy női hang a vonal végén – kérem nem tudna hangosabban beszélni?
– Nem igazán! – próbálta megtartani hidegvérét Sarah – itt vagyok a hálószobámban és a nappalit szerintem épp kirabolják. Hallom ahogy tologatják a bútoraimat.
– Értem asszonyom! Maradjon a szobában! A telefonszám alapján látom is a címet, de kérem azért halkan adja meg ön is.

Sarah elsuttogta a címét, amit a női hang lassan megismételt a vonal végén.

– A kollégák már úton vannak! – nyugtatta meg a hang – de kérem ne tegye le a telefont, maradjon vonalban! Hallja, hogy mi történik?
– Nem igazán tudom! Halk dübörgés és bútor tologatást hallok. Az előbb mély halk férfihangot is hallottam, de megdöbbentő, hogy nem értettem, amit mond.
– Nem értette?
– Nem! De lehet csak túl halk volt, meg azért…

Hirtelen egy hatalmas puffanás hallatszott a nappali felől.

– Kérem nem tudnának sietni? – könyörgött Sarah a telefonban – nem merek megmoccanni sem, de félek, hogy ide is bejönnek.
– Azonnal odaérnek a kollégák, már nem kell sok!

Sarah a könnyeivel küszködött. Erős próbált maradni, de a tökéletes este után ez a hátborzongató éjszaka már nem hiányzott neki. érezte, hogy kezd összeomlani. Ki akart szaladni a szobából és egyszerűen kizavarni mindenkit a lakásból. Úgy érezte senki nem is jön segíteni neki. A perceket óráknak érezte, már épp megindult volna a szobaajtó felé amikor meghallotta a dörömbölést.

– Rendőrség! Azonnal nyissák ki!

A nappaliban zajló dübörgés egy másodpercre abbamaradt, majd a bent levők közötti suttogás hangosabbra váltott.

– Fél percük van kinyitni! Vagy betörjük!

Sarah halkan a szobaajtóhoz osont. Próbált fülelni mi történhet a másik szobában, de csak halk surrogásokat hallott. Félt, hogy a végén az ablakán kimásznak a tolvajok. Ha pedig elmenekülnek, bármikor vissza is jöhetnek.

– 3..2…1.. – hallatszott a távolból, majd egy hatalmas durranással szinte berobbantották a bejárati ajtót. – Mindenki a földre! Azonnal! Dobja el a puskát!

Sarah sírva guggolt le a még mindig zárt ajtó mögött. A puska szót hallva teljesen összeomlott. A könnyein át próbált a kulcslyukon átlesni a szomszéd szobába, de szinte semmit nem látott, majd egyszer csak halkan valaki lenyomta a kilincset. Sarah hangosan felsikított ijedtében, amikor az ajtó résnyire kinyílt, majd egy pisztoly csöve nyomakodott be a kialakult ajtórésen. A nő eltakarta a szemét. Attól félt, hogy a rendőröket is elkapták és most vele is végeznek.

– Jól van? – hallotta Sarah a távolról a férfi hangját.

Felnézett és egy golyóálló mellényben levő rendőr látott leguggolni mellé.

– Jól van? – kérdezte újra a férfi
– Azt hiszem igen! – hüppögte Sarah – Mi történt?
– Hát asszonyom! – kezdte a rendőr – azt hiszem ez a nap a második születésnapja lehet majd!
– Micsoda? Miért? És hol van Mike?
– Mike? – fordult a nappali felé a férfi – Ja hogy, Sergej? Most már jó helyen lesz, ott ahová való!
– Sergej? – sikított hisztérikusan Sarah – Milyen Sergej? nem ismerek semmiféle Sergejt! Mi történik a házamban!

A félelmét megint háttérbe szorította a düh. Feltápászkodott a földről, majd ugyan még kóvályogva a sokktól, de kitámolygott a hálószobájából. Az ajtóban álló rendőr azonban megfogta a karját.

– Kérem, most még ne menjen oda ki! Az bűnügyi helyszín!
– Hogy micsoda? Miért mik történt? Csak nem! – sírta el magát újra a nő – megölték Mikeot?

A rendőr fejében kezdett összeállni a kép, amiről a mellette álló hálóinges nő zagyvált.

– Tulajdonképpen igen! Mike meghalt! De igazából sosem létezett!
– Mi az…hogy..nem létezett? Hiszen itt feküdt a nappaliban?
– Tíz éve próbáljuk lefülelni a bűnbandáját! Ez egy nemzetközi szervezet része, de a fő szálak egy oroszhoz köthetők Sergejhez.

Sarah értetlenül bámult a rendőrre. Azt hitte megőrült, de nemcsak ő a rendőr is meghülyült. Ilyen baromságok nem történnek meg csak egy rossz horrorfilmben. Sarah érezte, hogy újra összeomlik, de most már az elméje bomlik meg, amikor a nappaliból ismét meghallotta azt a furcsa beszédet, ami lassan kiabálásba csapott át.

– Orosz! – suttogta maga elé – oroszul beszél! Ezért nem értettem amikor a diszpécserrel beszéltem. Hiszen oroszul beszél! Sergej? – nézett kérdőn a még mindig mellette álló rendőrre.

A férfi bólintott, majd megsajnálta a nőt. Még mindig a karját fogva, néhány lépést tette vele a nappali felé. Sarah most már látta a lakást, de szólni már nem tudott.

A nappali bútorait a falak mellé húzták. A szoba közepén levő szőnyegét felgöngyölítették, majd a padlót szinte faltól falig lefóliázták. A földön mindenütt apró fém tárgyak hevertek. Sarah a könnyein át látta, hogy orvosi eszközöket raktak ki a fólia tetejére. A nő érezte, hogy elájul.
– Asszonyom! Jól van? – kapta el a rendőr – Üljön le egy picit!

Sarah lerogyott a földre, majd újra végignézett a szobán, végül a tekintete újra a rendőrön állt meg.

– De ez micsoda? – motyogta
– Hosszú évek óta próbáltuk lefülelni a szervkereskedők hálózatát, akik a városban végezték a piszkos munkát. A banda feje orosz volt, egy bizonyos Sergej, de álnéven ismerkedett meg az aktuális áldozatokkal.
– Áldozatokkal? – értetlenkedett Sarah – miért meghaltak?
– Sajnálom! – hajtotta le a fejét a rendőr – az áldozatok egy részét meg sem találtuk. Az elcsábítottak szinte minden szervét kivették, majd a hálózaton keresztül külföldre vitték azokat.
– A szerveket? De hát miért? Minek?
– El sem tudja képzelni mekkora ára van egy- egy szervnek a feketepiacon.

Sarah még mindig kábultan a hallottaktól lassan feltápászkodott a földről és visszaindult a hálószobája felé.

– Ha nem ébred fel asszonyom! Vagy ha megzavarja őket, lehet soha nem találtuk volna meg a testét!

Sarah ingatagon botorkált vissza az ágyához. Azt érezte, hogy zseléből vannak a lábai, félt, hogy nem jut el az éjjeliszekrényéhez, melyen még mindig világított a kijelző a 911 hívása után. Sarah lassan nyúlt a mobil felé, majd automatikusan tárcsázott. Mintha víz alól szólt volna a csöngés, majd pedig az ismerős hang. Sarah azonban nem tudta összeszedni a gondolatait, csak néhány szót tudott kisajtolni magából.

– Gyere át Su! Mesélek valamit! 

jekkelgabi.hu | Minden jog fenntartva 2022 | Általános Szerződési Feltételek

Scroll to Top
Share on facebook
Share on email

Hírlevél újdonságainkról!